A futók legfontosabb tulajdonsága a …

Hiszek abban, hogy a sportnak jellemformáló ereje van, és abban, hogy igazán jó futó csak akkor lehetsz, ha rendelkezel bizonyos tulajdonságokkal. Az igazán jó futót úgy értsd, hogy saját magadhoz képest jó futó, a saját szinteden. Nem is igazán érdemes másokkal vetekednek, inkább arra törekedj, hogy önmagad legjobb változata legyél.

Mi az a legfontosabb tulajdonság, ami hozzásegít téged futóként, hogy elérd ezt a célt? A legtöbben reflexből rávágnák, hogy a megfelelő akaraterő, kitartás, küzdőszellem a legfontosabb tulajdonság egy futó számára. Valóban, ezek is fontosak, és sokat segítenek abban, hogy jó futó lehess. De nem ezek a legfontosabbak.

Hanem a türelem!

Mert egy magasan motivált, elszánt, szilárd akaraterővel rendelkező futó türelem nélkül csak egy időzített bomba. És a robbanás pillanata esetleges, bármikor bekövetkezhet: egy sérülés vagy a túledzettség állapota, ha képtelen türelmet gyakorolni.

Vagy ami legalább olyan rossz, ha a türelmetlenség miatt nem sikerül a célverseny napjára időzíteni a csúcsformát. Ez egy nagyon gyakori probléma futóknál. Mert nem elég keményen edzened, égetően fontos, hogy a kemény edzések gyümölcse, a csúcsformád a verseny napjára essen.

Mióta edzőként dolgozom és edzésterveket készítek futóknak 5 km-es távtól maratonig, nagyon gyakran találkozom hasonló megkeresésekkel: “Soha semmit nem sportoltam, de fél év múlva szeretnék félmaratont, maratont futni.” Vagy a másik kedvencem: “Eddig 2 félmaratont futottam, de most szeretnék ultrázni”.

Most komolyan! Hova siettek?

Amikor ilyen megkereséseket kapok, és látom, hogy nem tudjuk rugalmasan kezelni a nem reális célkitűzéseket, akkor el sem vállalom a felkészítést. Mert a vége mindig csalódás, szenvedés, és sérülés az ilyen próbálkozásoknak.

Ráadásul folyamatos frusztrációt szül a felkészülés alatt, ha közeleg a célverseny és azt látod, hogy nem megfelelő ütemben halad a fejlődésed.

És elárulom neked, hogy a legritkább esetben fogod önmagadat hibáztatni. Előbb fogod a családodat, az edződet, a versenyszervezőket (mert miért kell ilyen melegben, hidegben, esőben, szélben versenyt rendezni) hibáztatni, mint önmagadat a rossz döntésed miatt.

Már írtam párszor a blogon, és gyakran hangoztatom, hogy nem a futástól sérülsz meg, hanem a rossz döntéseidtől.

Hidd el, ez senkinek sem jó. Én azt szeretném, amikor együtt dolgozom valakivel, hogy élvezze a felkészülést, az edzéseket, fokozatosan és stabilan fejlődjön. Élje meg és élvezze az edzéseket, az eredményeket különösebb nyomás nélkül. Ha ehhez az kell, hogy fél évvel később fussa meg a célversenyt, akkor fél évvel később fogja futni.

Lehet hazárdjátékot játszani, néha be is jön egy-egy futónak, de ez a nagyon ritka kivétel. És ebben az esetben a felkészülés szintén fájdalmakkal jár, és nem élvezetes.

Kinek akarsz bizonyítani?

El kell gondolkodnod, hogy miért akarsz gyors eredményeket. Kinek akarsz bizonyítani és mit? A szomszédodnak, futótársadnak, sógorodnak? És mit bizonyítanál be ezzel? Szerinted rajtad kívül bárki észreveszi, hogy 1 év alatt készültél fel a félmaratonodra vagy 2 év alatt?

Ráadásul minél több idő jut a felkészülésre, annál jobb eredményt tudsz majd elérni.

Nincs épeszű ember, aki a saját szórakoztatására korbácsolja önmagát, hogy valamilyen munkát (nem reális kereteken belül) minél előbb elvégezzen. Ezzel csak folyamatos frusztrációt, stresszt gerjeszt önmagában.

Nem azt mondom, hogy ne legyenek ambícióid, ne törekedj minden erőddel a célod felé. Csak azt mondom, hogy határozz meg reális célokat, és ha ez megvan, akkor is hagyj rá még kicsivel több időt, mert bármi történhet a felkészülésed alatt (betegség, munkahelyváltás, családi problémák, kormányváltás, sérülés, stb.)

Sérülésből visszatérés

Ha épp sérülésből jössz vissza, akkor miért akarsz 1 hét múlva résztávozni? Azt kellett volna elkerülni, hogy megsérülj, és akkor nem kell az idővel is versenyt futnod, hogy a célversenyed előtt megfelelően felkészülj.

Azt már nem is említem, hogy ilyenkor nagyon könnyen vissza lehet esni, és újabb heteket kihagyni a kiújult sérülés miatt.

Sajnos nem is olyan régen nekem is ki kellett hagynom 8 hónapot egy betegség miatt. 8 hónap futás nélkül, képzelheted milyen volt. És amikor újra elkezdtem edzeni, akkor szerinted mi volt az edzésem? 

(Amit egyébként magamnak írtam elő, majd az edzés után leellenőriztem TrainingPeaks-en, hogy valóban megcsináltam-e rendesen). 🙂

1 perc lassú futás – 1 perc séta váltogatás 30 percen keresztül. Tudom, ez nem túl szexi edzés, de ilyen is van. És ez ment hetekig, hiába akartam, tudtam volna rögtön 10-15 km-eket futni megállás nélkül. Sokkal biztonságosabb, ha szépen fokozatosan építem fel a jó formát, és türelmes maradok.

A fenti képen azt látod, hogy a TrainingPeaks edzői fiókomhoz hozzáadtam magam egy sportolói fiókkal. 🙂 Itt tervezem meg az edzéseimet, majd elemzem őket edzés után.

Alapozás alatti vigéckedés

De kevésbé drámai színtéren is megéri türelmesnek lenni, és visszafogni a paripákat. Például az alapozás alatt nem kell nagyon intenzív, erős résztávokat futni. Nem kell savasodásig nyomni az edzéseket, kiköpni a tüdődet, mert ez az időszak a türelmes építkezésről szól.

Persze, ilyenkor a legnehezebb visszafogni a lábakat (főleg ha enyhe tél van), hiszen megfelelően hűvös van, hogy a pulzus alacsonyabban maradjon. Továbbá egy hosszú naciban, és hosszú ujjú pólóban igazán jól lehet nyomni a jó részidőket.

Viszont, aki télen keménykedik és nyomja az intenzív edzéseket, résztávokat, az tavaszra elfárad, amikor a célversenyén kellene teljesíteni. Ez a formaidőzítés (és az edzéstervezés) lényege, hogy nem akkor futsz erősen, vagy éppen pihensz, amikor jólesik. Hanem akkor, amikor a matek kiadja.

Velem is előfordult már, hogy januárban – februárban brutál jó edzéseket, versenyeket futottam. Például 20 km-es felmérő edzésen 64:28-at, majd 1 hét múlva 3000 méteren fedettpályán 8:25-öt.

Csak épp a célversenyem, a mezei országos bajnokság április közepén volt, és addigra már lépni sem tudtam, annyira belefáradtam az edzésekbe.

A legtöbb sportoló (élsportoló és szabadidősportoló) azt gondolja, ha télen is intenzíven edzenek, és fejlődnek, akkor majd tavasszal még egy lapáttal rá lehet tenni, és tovább fejlődni. Ezzel annyi a probléma, hogy egyszerűen elfáradnak tavaszra, és onnantól a tavaszi és nyári időszak is mehet a levesbe.

Ezért jó, ha van egy edző, aki vezényli a felkészülésed, és megmondja, hogy mikor kell gyorsan futni, és mikor kell visszavenni a tempóból. Ilyenkor nem visszafogni akar az edző, vagy megakadályozni a jó eredmények elérésében, hanem meg akarja előzni a bajt.

Nehéz elhinni, de a jellemzően aerob (könnyű) edzésekkel is lehet fejleszteni például az anaerob tartományokat (oxigénhiány és laktát felhalmozódás jellemzi), kitolni picit az anaerob küszöböt.

Természetesen nem annyira, mintha kifejezetten anaerob edzéseket végeznél, de ez talán majd egy másik blogbejegyzés témája lesz.

Akkor kell igazán türelmesnek lenned, amikor azt érzed, hogy nagyon mennének a lábaid, minden egyben van, kedved is lenne hozzá, csak épp olyan időszak, edzés van a felkészülésedben, amikor nem kell csontra futnod magad.

Szentül hiszem, ha egy sportoló képes meglépni ezt, és belátja, elfogadja, hogy nem kell egész évben minden erős, résztávos, intervall edzést 100%-ra nyomni, és nem kell egész évben ilyen erős edzéseket végezni, akkor már ettől jobb futó lesz, és ez az eredményeiben is meg fog látszani.

Ezt a mangó koktélt az egészségedre iszom most, mert valószínűleg te is látod már, miért érdemes türelmesnek lenni, és miért a türelem a futók legfontosabb tulajdonsága,

amivel a legmesszebb juthatnak.

A téli hónapokat külföldön, melegebb éghajlaton töltöm (jelenleg épp a Kanári szigeteken), ha érdekel, hogy épp merre járok, milyen helyeken futok, akkor kövess Instagramon. 🙂 Futolepes (ékezetek nélkül) néven megtalálsz, vagy erre a linkre kattintva.