File Petra mérföldköve – Kicsi a bors, de erős!

„Kicsi a bors, de erős!” Körülbelül 6 éves korom óta illetnek ezzel a szellemes mondattal szüleim, barátaim és edzőim. És körülbelül ekkortól kezdett életem fontos részévé válni a futás is.

Kiskoromban igazi izgő-mozgó gyerek voltam, nem csoda, hogy szüleim testnevelés tagozatos iskolába írattak be, ahonnan már nem volt visszaút, teljesen megszerettem a futást! Kezdetekben hosszabb és középtávokon szerettem leginkább megmérettetni magam, majd a sprintfutás imádója lettem. Úgy gondolom, a futás ekkor már nem csak abban segített, hogy az akkor még igencsak vékony testalkatom és erőtlen szervezetem hihetetlen mértékben megerősödjön, de egyúttal rengeteget fejlődtem mentálisan is.

Nincs is nagyobb boldogság egy kisgyerek számára, amikor teljes szívvel csinálhat valamit, amit igazán szeret, és abban sikereket érhet el. Még csak ha a legapróbbakat is… És közben megtanul versenyezni, rendszerességet vinni az életébe és nélkülözhetetlenné tenni a mozgást.

Hát ezt én mind megkaptam a futásnak köszönhetően már nagyon fiatalon. Aztán persze jöttek a nehézségek, az időhiány, a tanulás és egyéb elfoglaltságok, amik nekem is kedvem szegték időnként, hogy rendszeresen kimenjek a futópályára vagy akár csak leugorjak a legközelebbi parkba kocogni egyet.

Viszont az évek során megtanultam, ami nagyon fontos számomra, arra mindig fogok időt szakítani, bárhová is sodorjon az élet. Mindig tudni kell időt és energiát szentelni a számunkra fontos dolgoknak. És biztos vagyok benne, hogy a futás, legyen szó egy félórás kocogásról vagy egy komolyabb futóedzésről, mindig szerepelni fog a napirendemben.

Hihetetlen milyen sokat adott nekem eddig a futás. És még továbbra is rengeteget ad nap mint nap. Vele vezetem le a stresszt, kapcsolok ki munka és egyetem után. Visszazökkent a pozitív gondolatok közé, ha épp nem vagyok a toppon, és új energialöketet ad az elmémnek, ha már teljesen erőtlennek érzem magam a nap végére.

És hogy mi óriási még a futásban? Hogy bárhol, bármikor csinálhatja az ember, amikor csak kedve támad hozzá. Most épp Portugáliában töltöm tanulmányaimat és itt része a futás a hétköznapjaimnak. Ráadásul itt még az idő is mennyei, a nap egyfolytában olyan csalogatóan süt, hogy nem lehet ellenállni neki, muszáj kimenni és futni egy jót nap mint nap.

Azt hiszem, ideje nekem is abbahagyni a szócséplést és ismét elindulni a napi edzésemre, remélem sokaknak szintén meghoztam a kedvét hozzá!